Ha lelassítunk egy időre, kitárul elénk a világ, az elmúlt időszakban teljesen megállt körülöttem az idő ami köszönhető részben a betegségnek ami elkapott és részben a 2200 kilométeres távolságnak ami az elmúlt évek mindennapjaitól elválaszt.

Napról napra fedeztem fel régi-új dolgokat amik előttem hevertek de a nagy rohanásban nem vettem észre vagy nem vettem róla tudomást. A munka gyümölcsét nem éreztem, hanem csak legurítottam a torkomon. Most alkalmam nyílt ízlelgetni a dolgokat, végiggondolni hogy melyik lépés után mi következik.

Beszélgettem az otthoniakkal és „kívülről” néztem őket, ahogy „küzdenek” a mindennapokkal, beszélgettem az „itteniekkel” és kívülállóként próbáltam megfejteni a vidámságuk és gondtalanságuk mikéntjét. Sok dologban különböznek az Ír szokások a Magyartól de, nagyon sok dolog van, amiben hasonlítanak ránk, mint emberekre.

Ami viszont itt elismerésre méltó, hogy oda költik a pénzeket, ahova kell ha „Eu-s” pénzt kapnak, akkor nem azon agyalnak, hogy tarthatná meg az „Állam” a felét, hanem egyből, azon hogy milyen gyorsan lehet a megfelelő célra fordítani.

A mozgáskorlátozottaknak nem kell tüntetni, például, hogy nem tudnak közlekedni, mert minden területen odafigyelnek rájuk. Egy „rokkantra” 2-3 főállású „segítő- ápoló” jut a betegség minősítésétől függően, ami hazánkban maximum egy és az az egy is alul fizetett, az arány így egy a tízhez. Kérdem én mikor fog Magyarország valahova is eljutni ilyen hozzá állással.

Rengeteg emberrel találkoztam az utóbbi időben, sok magyarral, akik szívesen dolgoznak külföldön még akkor is,ha a családjuktól ideiglenesen el is kell szakadniuk, és meg akarják tapasztalni, milyen is az élet máshol, ahogy én is tettem.
 

Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy nyisson a világ felé és ismerjen meg minnél több dolgot és többféle embert, ami által jobb dolgokra lesz majd képes később. Ne üljetek otthon munka után és várjátok a következő munkanapot, keressétek a kalnadot akár odahaza akár külföldön, mert csodás dolgok várnak rátok.

A napokban pakolok és indulok haza, hogy élményeimet személyessen is megoszthassam másokkal, de Írország már most visszavár.